A mai mese szóljon a szervekről. Nem az „ügyintézős" szervekről, nem azokról, amelyektől az idegbaj kap el bennünket. Nem!  

Ez most a saját szerveink meséje.

Ma találtam az egyik közösségi oldalon egy fantasztikus leírást, arról, hogy a nap mely órájában mely szervünk működik erőteljesebben.

„Szerveink meghatározott időben működnek és pihennek, vagyis a táplálkozásnak, a pihenésnek, és a testmozgásnak is megvan a megfelelő ideje. A tizenkét fő szervünk kétóránként "váltja egymást". Szervezetünkben az energiaáramlása megfelelő egyensúlyba kerülhet, ha odafigyelünk.. Amikor elutazunk egy másik időzónába, a szervóránk egy-két nap alatt átáll a helyi viszonyokra. Ez az átállási idő az, amikor levertnek, kissé szétesettnek érezheti magát ez ember.”

Oda kellene figyelni! Igen. Nézzük a hétköznapi ember, egyetlen hétköznapját. Reggel kel, amikor lehet és tud. Persze ez sem mindegy. Kel, amikor muszáj, eszik, ahogy tud, bekap pár falatot vagy kényelmesen eltölt egy laza reggelit. Ha szerencséje van és utóbbi, akkor mi legyen az? Müzli, vagy baconos rántotta?  

Utazva a Metrón hányszor látom, amint az emberek előkapják a különféle pékségláncolatok nagyon egészségtelen, nagyon hirtelen kisütött, termékeit, és azon koszos kézzel felfalják. Gyorsan, kapkodva, nem szépen, lassan, ahogyan kellene!

Egyszer azonban találkoztam a komótosság királynőjével, ha lehet ezzel a képzavarral élnem a 3-as Metrót, mint helyszínt tekintve. A zsúfolt Metróban idegesítően hatott! Sosem felejtem el azt az alacsony vékonyka, nudli ujjú nőt, aki  szinte hergelően nyámmogott közel fél órán át egy szelet magvas kenyérkét valami töltelékkel, lassan aprólékosan hajtogatva a szalvétácskát egyre lejjebb. Mikor ezzel végzett előhúzta a műanyagflakonba előre elkészített szörpikéjét  - ez volt ez ő kéje, a szörpikéje - és mikor komótosan, vontatottan visszacsavargatta a tetejét majd visszadugta kistáskájába, elővett egy Sport szeletet és azt mondtam ilyen nincs, sose lesz vége ennek a lassú lafatyolásnak. Na tessék! Ő bezzeg próbálta követni az irányt, mégsem nyerte meg a tetszésem! Lehet irigyeltem?  

Valamire való fogorvos este 17-óra körül rendel, mert a fogkezelések akkor már nem nagyon fáj .

Ez jó, mert a munkaidő vége nagyjából az emberek többsége számára ez, tehát szegény mai ember hál az égnek ebben az egyben legalább követi a  „trendet”.

A májunk, mint az egyik legfőbb méregtelenítőnk hajnali egy és három között dolgozik. Eszembe jut, hogy egy időben rendszeresen pont hajnali háromkor ébredtem fel, és minden alkalommal ittam egy kis vizet amúgy félálomban. Lehet ez sem véletlen. A májam üzent, hogy OK. végeztem kérek egy kis vizet?

Igaz ezután a tüdő ideje jön, lehet csak levegőtlen volt a szobám?

Délelőtt 9-11 között a legnyugodtabb az idegrendszerünk.  Lehet, hogy szegény idegrendszerem ilyenkor „gondolatban” zöld mezőkön hever, pitypangot szorongat nem létező kezében és lágy dallamokat dúdol nem létező szájával, de jajj emlékeim szerint nem így érzem !!!

No és igen nőknek különösen figyelem. Este 7 után bármit is eszünk, azt már nem dolgozza fel a szervezet, meghagyja a másnapnak! Nem ilyen szépen fogalmazva, ha ez rendszeressé válik, szép lassan ruhatárunk egyre nagyobb méretű ruhákkal bővül.

Este hét és kilenc óra között van a Szívburok aktív ideje. A szívburok az a szerv, ami a lélekkel van szoros összefüggésben, a Lélek kilengései - nagy öröm, vagy nagy bánat - azonnal megjelennek a vezetéken, és a pontok érzékenységében nyilvánulnak meg. Az aktív időben vagyunk a legnyitottabbak, a lélek ilyenkor a legbefogadóbb. Talán nem véletlen, hogy a híradók, akciófilmek és más, lelket szennyező műsorok éppen ekkor vannak a televíziók műsorán...? Pedig lelkünk akkor jár jól, ha ebben az időszakban valami neki kedves, lelket gyönyörködtető dolgot csinálunk: ilyenkor kell olvasni, zenét hallgatni, sétálni, naplementében gyönyörködni.

És aki túlórázik? Aki ilyenkor egy klassz kis tenderre készülve a munkahelyén a tízedik órát húzza le éppen?  Szegény lelke mire nyitott ebben a helyzetben?

Amint araszolok lejjebb a hírfolyamban látom az alábbi címet.

8 hónap alatt sárgarépalével gyógyította ki magát a rákból egy nő.

Nem tudom, mit gondoljak! Ha így történt maga a csoda, és ebben a csodában sokaknak nem volt részük, közöttük a nagyon élni akaró édesanyámnak sem.

Hogy ne legyen ennyire szomorú a vége a mai mesének, egy másik „evéssel” kapcsolatos cím sodródott elém.

Elnyelt egy buszt a föld, majd kiköpte

Nos, íme a föld, amely okosabb mindannyiunknál – és ebben az ezotéria sem mond mást - , aki bár elnyelte, de azonnal végiggondolta, ez nem az emésztés ideje, és cselekedett!

Megszívlelendő! ( Szigorúan 11-13 óra között! )