A turikérdés avagy Icuka hacukája, más néven a nagyvárosi beszédhibás állat, a „Turikáta”.

A turi van, a turi jó, a turiba járunk. Ciki vagy nem, a létjogosultsága meg nem kérdőjelezhető. A turinak is több fajtája vagyon, akár csak a banknak, cipőboltnak, bevásárlóközpontnak stb.

Sok évvel, ezelőtt amikor még e témában az elején tartottunk, a turiéletről, vezető színésznők nyilatkoztak.  Egyedi darabokat, különleges kiegészítőket kizárólag turkában vásárolnak. Mindegyiknek meg volt a maga jól bejáratott helye, ahová betér, nem csak saját, de esetleg egy-egy színházi előadáshoz szükséges darabért is. 

Vannak a középkategóriás és vannak a nagyüzemi turik.

A középkategóriás, amely még magántulajdonú, kisebb alapterületű, amolyan családias hely, és a nagyüzemi ahol szinte négyzetkilométereken át lehet róni az utat, külön sora van a kéknek, a zöldnek, feketének, a fehérnek, a pirosnak és lilának. 

Vannak a belvárosi turik, ők inkább a second handek, belvárosi dámáknak, divatozós fiataloknak, egyedi cuccokra vadászó nőknek.

A külvárosi turkákban is fellelhető egy-egy jobb darab, de valljuk be, itt inkább a szükség viszi rá az embereket, hogy olcsóbban valami érdekesebbet találjanak maguknak és családtagjaiknak.

Ezzel együtt ez egy talán soha ki nem múló, egyre nagyobb teret hódító állatfajta a  gönc-evolúcióban.

Emlékszem, ennek már több mint 20 éve, a belvárosban, ahol éltem, megnyílt egy kis lukban, Zsuzsi turkája.

Zsuzsi egy már abban az időben sem fiatal inkább a hatvanas évei végén járó hölgy volt, aki a ruhaiparból lett nyugdíjassá és üzletember fiával alakította meg a kis boltot.

Majdnem minden  nap érkezett új árú, a fia és a menye beszerzései révén. Az egész bolt, ha volt 30 nm. sokat mondok, teleaggatva kabátokkal, nadrágok, szoknyák és blúzok tülekedtek a vállfákon, övek tekeregtek valahol Zsuzsi feje fölött. Laposra gyömöszölt pólók és pulcsik pedig a polcokon dekkoltak, jelenésre várva.

Próbafülke is volt egy sarokban függönnyel eltakarva – ez ma is így van a kisebb boltokban - ahol szégyenérzetünket és ruháinkat levetve, zoknis és harisnyás lábainkat láttatva a függöny mögött lihegve, izzadva próbáltunk a levegőtlen kis helyégben. Semmi nem vette kedvünket.   ( A próbafülke egyébként is megér egy misét. Olyan finoman szólva formabontónak még nem látta magát senki, mint a gyatrán megvilágított szűk próbafülkékben két centire a tükör előtt gornyadozva.  )

Időnként egy –egy jobb darabért viták, sőt veszekedések, komoly afférok történtek, ahol a tulaj a vitát elrendezendő, azonnal a tartalékból, a másnapra szánt újdonságokból hozott előre valamit a kárvallottnak.

Zsuzsi turkája kvaterka hely is volt egyben. Érdemes volt betérni egy kis pletyóra az utcában zajló eseményeket illetően. Mi történt a sarki zöldséges Miklóssal, meg van-e az új nő, vagy maradt a régi. A bringaboltos sok pecsétgyűrűs üzletember melyik irodából újított be magának barátnőt, mi van a kiskockás étterem tulajdonosa és a szomszéd boltos nő között, pláne mit szól hozzá a feleség. Ilyen és hasonló ízes történetek jártak a rucivadászat közben a kedves kuncsaftnak, kávé és teasütemény helyett. Több volt ez, mint turka.

A nők lassan megismerték egymást, elmesélték mit vadásztak a múlt héten vagy előző nap, büszkén mutogatták az éppen hordott darabjaikat, szó esett árakról, főzésről, gyerek- és férjnevelésről. Zsuzsi elégedetten álldogált a boltban, mialatt ötven felé járó Amorozó fia, a női csivit közepette hurcolta be az árut, hangos lelkendezés közepette.

Imádtam odajárni, ahogyan sokan tettük. Aztán valahogy leáldozott a Zsuzsi boltnak.  Magam se tudom, de kezdtek elpártolni tőle, a fia egyre kevesebb újat tudott beszerezni, Zsuzsi beteg lett, nem várta a vendégeket, nem voltak izgatott disputák.

Aztán a kétszintes, régi időket idéző, - mint e kerületben oly sok hasonló épületet, melyek valaha a boldogság másféle tanyája voltak, - lebontották.

Helyén évek óta modern üvegpalota, benne Bank és híre hava sincs a Zsuzsi boltnak.

Az egész környék megváltozott. Igazi Pesti Broadway lett belőle, legalább is egy szakaszán, lassabbak és hangtalanabbak lettek a trolik, kevesebb a forgalom, és több fiatal.

A Csirkecsibészből szálló isteni kajaszag ott lebeg azért a környéken, szemben a valaha volt Zsuzsi bolttal, de már semmi nem emlékeztet arra az időre. Több korszaka is volt ennek a helynek, de erről majd máskor.

Azóta a városban egyre másra nyíltak a nagyméretű, hodály turkák, ahol órákat lehet elidőzni.

Általában hangtalanul merev arccal, szinte örömtelenül válogat a vendégek nagy része, gyűjtögeti egy kosárba a holmikat, aztán ugyanilyen mosolytalanul méregeti, tapogatja, majd fizet.

A fülkék felől lehet még hallani valami emberit, ahogyan ha valaki kettesben, vagy többedmagával érkezik vásárolni, néha öröm a fülnek, jó kis traccsok, beszélgetések is kihallatszanak. 

Ilyenkor örülök, mert a Zsuzsi bolt lelke jön el közénk,  hogy a lélektelen turkából, valami hasonló legyen, amiért mi nők szerettünk a Zsuzsihoz járni.

Egy élő, lüktető kis közösségi hely, egy állatfajta a „Turikáta”.