Reggel korán keltem süt a nap, kedd van, ami számomra pocsék nap. Legalább is ezt gondolom! Nem tudom hol és miért kezdődött, de velem kedden nem jó dolgok történnek. Lehet szerdán és mondjuk pénteken sokkal pocsékabb napjaim voltak már, de ha csak a fele kedden ért, már tudtam, ez a kedd miatt van!

TV be, valami zajra vágyom, M3 csatorna be, mert már én is retró vagyok.

 Fekete erdő Klinika. Van ki erre nem emlékszik? Aki utána született. De aki előtte!!

 Zöld a fű és milyen fű!

 Íme, a komplett Brinkmann család, ahol mindenki orvos csak a kutya nem az! Jó 30 éve tán, hogy ha néztük, irigyen gondoltunk arra, ott aztán mindenki Fa szappannal fürdik, és Fa dezodorral fújja  a hónalját ( de mi az a hón? ) .

Hallgatom Bács Ferenc lenyűgözően férfias hangját és a szomszédaim lakásajtó előtt zajló mai, egyébként rendszeres vitáját.  Egyszerre szól mind a kettő. A Brinkmann jobb!

Számítógép be, nézzük mit hozott ma a Mikulás.  Nézem az álláshirdetéseket, ha nem mondtam volna állás után nézek egy ideje. Az előzményeket most hagyjuk, nézem, amit lehet.

Mi az, hogy állás? Inkább ülésnek hívnám, fekvésnek semmiképp. Kérdés mit értünk fekvésen?  

Tegyük fel napi nyolc órában lehetne heverészni, könyvek, TV , internet, rádió megengedett. Nem lehet mászkálni, jönni-menni, az ágyban kell tartózkodni, a foglalkozás „Szigorúan fekvés nyolc órán át”.

Ebédidő fél óra, amit lehet állva, futva, guggolva, tetszés szerint. Ezen kívül a legszükségesebbeket el lehet intézni, de az ágyat csak kis időre szabad elhagyni. Kéne? Ugye nem!

Sem erre sem huzamosabb ideig tartó állásra már nem vállalkoznék!

És mégis!

Beregisztráltam magam még tavaly jó néhány álláskereső oldalra. Dőlnek a rám szabott hirdetések. Hanem egyik vállban bő, másik túl szűk, esetleg hosszú, vagy rövid.

Rájöttem vannak a derékban szűk, csípőben bő hirdetések. Ahol derekasan kell küzdeni különben csípőből tüzelnek rád! 

Például egy relatíve apró cég, nem túl nagy, de nem is túl kicsi, oldalakon át írja, mit szeretne tőled. Mindent!  Mindezt rugalmas munkakezdéssel, azaz se eleje se vége.  Nem is ezzel van a baj!

Egyszerűen engem kéne besvejfolni jó 20-25 évvel. Van, ahol a hosszal van baj, ott is egy tízessel minimum, és bár már az elküldött önéletrajznál tudom, nálam laposabb korúakat várnak, ehhez én túl testes vagyok korban. Mindegy!

Gyártom a motivációs leveleket, hogy miért oda, miért pont most és mennyire, de mennyire jó lenne ha. Így meg úgy.

Hasonló korú nőismerőseim, vagy időben elhajóztak a korengedményes nyugdíj nevű gőzössel, vagy valahol napi 9 órában tapadnak a székeikhez egy irodában – és milyen jól teszik – vagy hasonló cipőben járnak, mint én. Ez van!

Ma jött egy nekem való, nem túl feszes, de mégis vonzó külsőt adó, színben is jó és mintha rám öntötték volna. Megpróbálom. Felpróbálni lenne jó!

Meglátjuk!